dawn of the dead ...

Igen érdekes nézni a sors alakulását, kedves Mike. Megint jött egy szebb, jobb időszak, majd ismét a sötétség. Na de miért? A múltad ismét visszatért az életedbe, aztán lehet, hogy el is tűnt. megint az az istenverte tűz… Ez az élet rendje. Az embernek meg kell tanulnia értékelni, amit kapott. És ehhez elengedhetetlen a sötétség is. Furcsa mi? Mondhatnánk, hogy már volt elég rossz, elvesztettél már nem is egyszer mindent, de ezek szerint még van mit tanulni. És ez nem csak rád igaz. Ez igaz mindenkire. De a világ meg is válaszolja ezt a kérdést: ha megnézed, mindig a hajnal előtt van a legsötétebb. Ettől lesz az egész élet olyan pokolian angyali…

justice ...

“Minden áldott nap harcolunk. Küzdünk valakivel, vagy valamivel,
de ez nem is lényeges, mert ha belegondolsz, ez tart minket életben.
Ezért érdemes élni.
Mert minden egyes nap, mikor megnyertél egy csatát,
büszkén, diadalittasan fekszel le. Még akkor is, ha rossz kedved van.
A lényeg, hogy túlélted.”

Mr. Hyde again ...

A szörnyszülött visszatért! Érdekes viszont, hogy eléggé megváltozott. Az eddig kemény, vad és durva, már-már ösztönlény-szerű képződmény megszelidült. Hogy mi az oka? Lássuk csak, mi is történt veled, kedves Mike, az elmúlt időben. Kezdjük a nyár elejétől:

  • 96%-os emelt érettségi – pipa,
  • 4.7-körüli bizonyítvány – pipa,
  • EB-arany – pipa.

Ezek közül lenne? Nem, menjünk szépen tovább. Egy csodálatos nyár következett, buli buli hátán, az összes lehetséges szabadidő a számodra fontos emberekkel töltve, aztán edzőtábor, Dömsöd, tényleg jól érezted magad. De még ez sem nyert… Történetünk a sok jó dolog között indult, amikor is elmentél egy buliba. Hogy mi is történt azóta? Oh, megvan: szerelmes lettél.

Hit the road jack ...

I’m Jack now. Igen, meguntam az örökös várakozást és rábaszást. És igen, most is ittam. Nem is keveset. Annak is örülök, hogy egyáltalán itthon vagyok. Csak tudnám hogy jutottam ide… Na mindegy… Szóval I’m Jack. Is it good or is it bad? Inkább az utóbbi. Hogy miért? ‘Cause I hit the road, and I go away, forever and ever. Why? Nem tudom. Meguntam ezt a mindent. A küzdelmet, a kitartást, mindent. Várom, hogy végre az ölembe hulljon valami. Mint anno. Azt sem tudom, mi változott meg azóta. Talán csak az igényeim… De talán jobb is így. A minőség vs. mennyiség párharcát a minőség nyerte. Te ezek közé tartozol. Tudom, hogy tudod kiről van szó. Lehet, hogy eddig nem történt semmi, de én az eddigi semmit többre értékelem, mint eddig akármit. Azért mert megismerhettelek. Nem, nem vagyok szerelmes. Sosem voltam az, nem is tudom, milyen lehet az érzés. Azt tudom, hogy Te többet érsz az eddigieknél. Ezt nem a külsőd miatt mondom, hanem azért, mert belsőre sokkal többet nyújtasz, mint eddig akárki más. Pedig kérdezhetsz bárkit, volt már bőven tapasztalat… Egyszerűen csak jobb vagy. De ha te egy ilyen emberre szeretnéd elpazarolni magad, hát hajrá – nem az én ügyem, nem tartozik rám… Csak arra kérlek, legyen benned egy csepp józan ész. Még akkor is, ha úgy hiszed, most az van. Néha tényleg ezt hiszi az ember, pedig minden ilyen jellegű dolog kihalt belőle. Hogy mi tehet erről? Valaki, aki megszerezhetetlen. Egyetlen érintés, egyetlen csók, s már úgy is érzed, ő tökéletes és a kapcsolat tényleg hosszútávú. (Fura milyen bölcs vagyok bebaszva, nem? :DDDDd) Én is ilyen voltam anno. Aztán  rájöttem, nem éri meg akárkivel kezdeni. Aki lelkileg stimmel, az éri meg minden téren az életben. Persze itt van egy határ is: alsó és korhatár. Én személy szerint nálam 2 évvel idősebbel már komolyabb témában nem kezdek. Miért? Mert lehet, hogy tökéletesnek hat, de a tapasztalata alapján tudja, hogy mit kell nyújtania, ha el akarja érni a célját. Sokszor volt már bajom emiatt. Lehet, hogy most annak tűnik, de azok a bizonyos problémák, amiket annyira rejteget előbb vagy utóbb, de előjönnek. Hibátlan ember nem létezik. Én sem vagyok az. Viszont én legalább nem rejtegetem a hibáimat. Sőt, én próbálok rávilágítani, hogy ezek bizony léteznek. Hogy ez miért jó? Fel tudsz rá készülni. Nem ér meglepetésként. Ha így is mellette tartasz ki, minden egyéb ellene szóló dolog mellett is, hát csak nyugodtan. It’s  none of my business. Amennyiben így lenne, én eltűnök az életedből. Viszont ha máshogy döntenél, szólj. Nekem ez a dolog akár hiszed, akár nem, fontos. Ez volt az utolsó bejegyzés a blogomon. Olyan részegen, mint még soha, és olyan őszintén, mint ahogy senki más nem képes rá. Ez vagyok én. Egy szerencsétlen részeg állat, aki akármit odaadna érted. Igen. A nevem Mike Chadway, ez pedig A Csúf Igazság…

Mr. Hyde ...

Mindnyájunkban két természet harcol. De ez nem a jó és rossz harcáról szól, hanem a bennünk élő állat megfékezéséről, irányításáról. Hadd engedjem pár percre szabadon a bennem élő Hyde-ot. Milyennek ismertél meg innen, kedves Mike? Egy lágy, vajszívű, optimista embernek. Ez sajnos nem igaz. Én realista vagyok. Az optimisták az idealizmus egyik olyan fura alfaját próbálják elhinni, mely szerint akármilyen rossz is a helyzet, úgyis jobb lesz. Szart. Ez a realizmus lényege. Felmérni azt a pár nyomorult lehetőséget amit az élet nyújt, és kihozni belőlük a legtöbbet amit lehet. Küzdeni. Én eddig semmi másnak, csak annak az észvesztő küzdelemnek éltem, amit életnek hívunk. Harcoltam minden ellen, mindennel, mindenkivel, mindenkiért. Itt az ideje hátradőlni és pihenni. Meguntam hogy mindig amikor valami sikerülne, jön egy ótvaros szardarab, és elbassza az örömömet. Mégis mi a rohadásért kellene még harcba szállnom? Megpróbáltam mindent. Ennyi tellett. Ez van. Elég a sok faszfejből és szopásból. Még nem káromkodtam ezen a blogon, de a bennem élő állat olyat is szokott. Sőt, mindig kimondja a véleményét. Ha azt akarod, hogy harcoljak, akkor add a tudtomra. Ha sikerül meggyőznöd róla, természetesen észérvekkel és prózai stílusban, akkor azt mondom, megéri. Talán egyszer én is megérdemlek egy kis törődést. És igen, a nevem még mindig Mike. Még mindig ugyan az az ember vagyok, csak talán egy picit erősebb. Vadabb. Nyers és durva. A férfiasság igazi mintaképe. Semmi más az egész lényem, mint egy orbitális energiabomba, ami egy hatalmas erőmezőt képez, rajta a felirattal: LESZAROM. Igen, ez az igazság. Kevés dolog van, ami érdekelni tud. De te bekerültél közéjük. Labda a levegőben…

Now or Never ...

“Az élet olyan, mint amikor valaki a közönségnek hegedül, és közben kell megtanulnia játszani.”

Hogy ez a mondat mennyire igaz! Nem lehet belekötni. Viszont talán némi kifejtést érdemel. Miért vannak olyan emberek, akik képesek előre látni, hogy mi lesz? Egyszerű. Tudják mi kell a népnek. Van néhány nagyon egyszerű hangsor, ami soha nem megy ki a divatból.  Ilyen például a jó duma, az izmos test, a rosszfiú-feeling és a helyi menő is. Mondjuk az utolsó kettő kezd kimenni a divatból, de sajnos még mindig 90%-os a területi lefedettségük. Mi van veletek, lányok? Szeretitek ha megaláznak és tönkretesznek? Ott van egy rakás normális pasi akik akármit megtennének a boldogságotokért, ti meg az ilyen okleveles idióta parasztokat majmoljátok. Komolyan ilyen hülye mindenki? A normális pasiknak a plázacica jut, a bunkók meg mehetnek a normális nőkkel. Egy rohadt vicc ez az egész világ. Én magamat azok közé sorolom, akik mindig tudják, mitől lesz mindenkinek jó. Csak nézz körbe magad körül, nézd meg a világot amiben élsz, az embereket, akik körülvesznek, ismerd meg őket. Tudod hogy mit fognak reagálni a dolgokra? Még azt is tudni fogod hogy utána mi következik. Az életben nincsenek meglepetések. Nem létezik a sors. Itt csak erő van. Erő amit mi irányítunk. Minden egyes ici-pici dolog csak azon múlik, hogy mekkora energiát fektetsz bele, mekkora erővel látod el. Hogy mekkora ez az energiamennyiség? Végtelen. Csak ne félj elhinni! Viszont ha maradtok az ilyen idióta seggarcoknál, akkor ez az egész blog semmit nem ért. Bizony, én egyetlen bloggal próbálom megváltani a világot. Mindenki azt mondja, hogy ez lehetetlen. De valakinek akkor is meg kell próbálnia…

Perseus mandate ...

Hallottál már Perszeuszról? Ő volt az a görög királyfi, aki levágta az egyik Gorgó fejét, és egy láthatatlanná tevő sisakkal sikerült elmenekülnie. Perszeusz a Gorgó fejét használva mentette meg Andromédát a tengeri szörnytől. A szörny kővé változott a Gorgó fejének láttán. Beteg dolog ez a görög mitológia… Viszont sokat lehet belőle tanulni. Volt pédául egy nagyon okos mondás:

“Nem mersz ellovagolni az alkonyatba, mert bármilyen szép az alkonyat, sötét és bizonytalan éjjel követi majd.”

És ki vagy mi szabja meg ezt a sötét és bizonytalan éjjelt? Irányítsd a saját sorsodat, gondolataidat és tettedet, és nem lesznek nappalok és éjszakák az életedben. Csak a varázslatos alkonyat.

Ismeretlen ismerősök – past tense ...

Még tavasszal ismertem meg őt. Ő volt az a bizonyos MSN-es lány. Hogy miért? Mondjuk mert annak ellenére, hogy sehol nincs kint a címem, ő valahonnan megszerezte. E mellé valahonnan még az egyik exbarátnőmről is tudott… Érdekes mi? Akkor lettem én Mike, Mike Chadway. A kívülről kemény és gyerekes óvodás, aki belülről valahogy mégis olyan világot képvisel, amire senki nem számított volna. Érezhető a hasonlóság, nem? És akkor este elkezdtünk beszélgetni mindenről, az élet nagy problémáiról, a szerelemről, halálról, képekről, érzésekről, a legutolsó kis morzsáig mindenről. Értelmes volt ez az idegen. Tele tűzzel, élettel, boldogsággal, fájdalommal: mindennel ami egy igazi emberhez kell. Számtalan átbeszélgetett éjszaka és nappal után azonban egyszer csak eltűnt. Mi történhetett vele? Összejött egy sráccal. “Élete szerelmével, aki nélkül semmi nem ér a földi lét…” Én nem hiszek az ilyen dolgokban. Ez nem pár perc vagy nap alatt alakul ki, hanem hetek, hónapok, talán évek alatt áll össze az ilyen kép. Amikor legalább tudod, hogy kiről is beszélsz. Tudod milyen, érzed a mozdulatait, gondolatait, belelátsz a világába és tudod mi miért történik. Az ilyen hirtelen jött hatalmas láng sosem tart sokáig, mivel alaptalan vonzalom az egész, ami leginkább a külsőből árad. De ezt már kifejtettem egyszer. Én mindig kimondtam neki amit gondolok, vele nem voltak titkok. Semmiről. Itt is elmondtam neki, hogy mi a helyzet, kifejtettem véleményemet az eltűnéséről és a semmiből lett (focista) asszonypajtásról. Azért mert elmondtam neki a véleményem, ő megsértődött, és kijelentette, hogy addig ne keressem, amíg ő boldog, ne rontsam el az örömét. Nagyon sokat beszélgettünk vele a felszínességről. Arról, hogy az értelmetlen lángnál sokkal jobb a mély, tömör érzelem, aminek alapja is van, nem csak hirtelen jött tűz. Ezt a gondolatot ő írta le nekem. Majd eltűnt az első olyan emberrel, aki úgy érezte ellentmond a saját álláspontjának. Gyönyörű! Nagyra tartottam ezt az embert, fiatal kora ellenére rendkívül jó gondolatai voltak. Ezeket viszont elnyelte a föld és a nyál. A felszín győzedelmeskedett a józan ész felett. Azóta utál és nem beszél velem. Ilyenkor egyetlen kérdés jut eszembe: mi egy barát dolga? Például az, hogy ne köntörfalazzon, nincsenek kegyes hazugságok, csak a színtiszta igazság. Amennyiben olvasod ezt most, drága friEND, hogy a saját kifejezéseddel éljek, akkor jobb ha tudod, vége lehetne már ennek a gyerekes játéknak amit játszol. Mi lenne akkor, ha mégsem? Nekem aztán semmi. Maximum csalódás. Csalódás, hogy igazam lett. Hogy igazam lett, és tényleg semmit nem ért az a sok beszélgetés. De ennél sokkal nagyobb csalódást okozna a tudat, hogy téged is felemésztett a felszínesség…

Hideg és meleg ...

Mindkettő éget. A különbség annyi, hogy a meleg belülről kifele, a hideg pedig kívülről befelé emészt fel. Éppen ezért annyira kemény, amikor hideget és meleget is kap az ember. De a küzdelem folytatódik és fokozódik, az erős felépül, a gyenge elbukik. Hogy miért mindig a küzdelemről írok? Mert  ez az élet. Semmi más. Küzdelem önmagunkkal és a világgal. De leginkább önmagunkkal. Ahhoz, hogy sikereket érj el, azt a világot kell elsősorban legyőznöd, amiben élsz. Ha ez sikerült, jöhet a többi.Sok kis szekció, különböző hangulat-érzés-élmény vár felfedezésre. De ahhoz ki kell lépni a saját világodból. Ez talán a legnehezebb. Merni nyitni a Világ felé. Igen, most az egyszer így nagybetűvel. Lehet, hogy az egész semmi más, csak szemét és szenny, de vannak olyan apró morzsák, szinte láthatatlan porszemek, amelyek képesek megváltoztatni egy ember életét. Én nem tudok véleményt mondani rólad, Mike barátom, úgyis túl negatív lenne. Egy dolgot azonban biztosan tudok: elég nagy szíved van minden küzdelemhez. Csak el ne felejtsd a kulcsszót: kockáztatni. Ha csak a biztosra mész, drága lelki társam, akkor sosem találod meg azt, amit keresel. Nincs több titok soha senkivel. Itt az ideje levenni a maszkot: a nevem Mike

Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik ...

A világ semmi más, csak mocsok és szemét. Hogy miért mondom ezt? Nézd meg az embereket. Zárkózott, nagyképű, önelégült, felszínes bunkók társasága, akik nem képesek túladni az önző érdekeiken, bizalmatlanságban élnek és az egyetlen fontos dolog számukra a pénz. Elég negatív kritika, de nem véletlenül. A ritkaságnak számító kivételek száma egyre csökken. Miért nem tudunk megbízni a másikban? Egyszerű a válasz: mindenki magából indul ki. Én is mindig ezt teszem, ezért nem is bízom meg nagyon sok emberben. Szomorú tény, hogy sajnos kiderült, hosszú távon igazak a feltételezéseim. Ezért is nem bízok meg benne sem teljesen. Mert kívülről nézve magamban sem bíznék.Végül is mit gondolhatnak rólam az emberek? Voltam már gyúrós állat, idióta fasz, helyi menő csávó, újgazdag pöcs, csóró paraszt, paraszt és még sorolhatnám órákon át. A felszín alapján ítélkezni bolond ötlet: előítéletekkel jár. Nekem olyanok nincsenek. Nekem tapasztalataim vannak. A tapasztalatból adódó elővigyázatosság más, mint az előítélet. Az előítélet egy olyan luxus, amit csak és kizárólag a buta emberek engedhetnek meg maguknak. Lehet, hogy nem én vagyok a legértelmesebb ember a földön, de butának nem tartanám magam. Vonatkoztassunk el a keretektől, és nézzünk meg egy adott személyt. Mondjuk Őt. Mit látsz, kedves Mike? Mit gondolnál a külsőségek alapján? Mondjuk azt, hogy Ő sem több egy átlagos tizenévesnél. Külsőre, öltözködésre, belsőre, mindenre. Menjünk kicsit közelebb. Na most hogyan változott a kép? Kezd kirajzolódni, hogy itt bizony többről van szó, mint egy egyszerű lányról. Átlagon felüli külső, és azon kívül hogy jól el lehet vele hülyéskedni, van benne belső tartalom is. Na még néhány lépést előre. Mit találunk bent? Egy új világot. Ez a világ nem tökéletes. Tele van hibákkal, problémákkal, élményekkel. Olyan az egész, mint egy hatalmas város. Míg a város tele van gyönyörű terekkel, utcákkal, házakkal, addig az elme gondolatok, érzelmek és tettek formájában reprodukálja azt. Ebben a világban minden kapcsolatban áll mindennel. Vannak jó és rossz részei is, de ez sem lényeges: ezeknek az összességétől lesz ez a bizonyos világ színes és gyönyörű. Ha bátor vagy és elég közel mersz menni, az elme tisztává és szabaddá válik, a külső megszépül, az összkép merőben megváltozik. Lehet megérne egy próbát? Biztos. Én nem tőle félek. A világ az én problémám. Mások véleménye nem érdekel, szinte meglepő mennyire hidegen tud hagyni. Viszont befolyásoló erőként a világ egy kemény ellenfél. De már több ezerszer megtanultuk, Mike: the show must go on…

Aether Child Theme by altamente decorativo & bendler.tv | built on Thematic Framework